Előkert a ház közelében: miért csinálták a múltban? Nem a szépségért?

Talán mindannyian életében legalább egyszer látott egy kis kertet egy régi ház közelében, általában az utca felől. Gyakran gyönyörű virágokat, díszcserjéket ültettek oda, sőt esetenként egy kis gyümölcsfát is kialakítottak, vagy beültették ribizlivel, málnával, egressel. Néha szőlőültetvény is volt itt. Ezt a furcsa és szép területet előkertnek hívták. A név azonban a mai napig fennmaradt.

De valójában mire szánták, és miért volt mindig kerítéssel elkerítve?

Az otthon hűtése

Amikor az emberek nagy ablakú házakat kezdtek építeni, igyekeztek akár néhányat is elhelyezni az épület homlokzatán - ez egyszerre volt szép és praktikus (több fény jutott a házba, és sokkal könnyebb volt a helyiség szellőztetése). Azonban nagyon hamar mindenki rájött, hogy az esztétikai élvezet mellett a nagy ablakoknak vannak hátrányai is. A közvetlen napfény hatására a ház belsejében nagyon felforrósodott, olyannyira, hogy időnként nem lehetett benne tartózkodni. Valahogy le kellett küzdeni ezzel és megmenekülni a hőség elől.

Ma már elviselhetetlen hőségben bekapcsolhatunk egy split rendszert, vagy extrém esetben egy ventilátort. De a múltban az embereket megfosztották az ilyen kényelmi lehetőségektől, és ezért a helyzetből az egyetlen kiutat a ház előtti fák jelentették, amelyek árnyékot teremtettek, és nem tették lehetővé az épület annyira felmelegedését.

Valójában így alakult ki az előkerti növényültetés hagyománya, amely sűrű árnyékolást hozott létre, és megmentette az embert a hőségtől.

Az első benyomás a helyszínről, így tulajdonosáról az előkerttől függ, ezért ennek a helyszínnek az elrendezése mindig is kiemelt jelentőséget kapott.

Állattartó kerítés

Az előkertbe ültetett fák egyfajta klímaberendezés szerepét töltötték be, bár nem olyan hatékonyan. De akkoriban az embereknek nemhogy nem volt választási lehetőségük, de nem is volt semmi.

Igaz, a fát még fel kellett növeszteni, és helyesen kialakítani a koronát. Régen a falvakban és a falvakban szinte minden udvaron tartottak jószágot: tehenet, kecskét, lovat, kost, juhot. Az állatokat minden nap kiküldték sétálni. Tehát ezek az állatok egy hatalmas csordában naponta kétszer sétáltak az utcákon - reggel és este. Nyilvánvaló, hogy útközben képes volt eltiporni minden élőlényt, amit az emberek ültették, és plusz leveleket is evett. Annak érdekében, hogy ne veszítsék el ültetvényeiket, az emberek elkezdték bekeríteni az előkertjüket, amely védelmet nyújtott a falánk állatállomány ellen.

Miért alacsony a kerítés?

A kerítés mérete és kialakítása is fontos volt, és nem véletlenül épült. Ahhoz, hogy az élőlények ne pusztítsák el a palántákat, elegendő volt egy 1,2 m magas kerítés – ezért olyan alacsony. Kis csapokból vagy kerítésekből építették, de mindig hagytak egy kis rést a terület átszellőzésére.

A karók közötti szélességet és osztásközt is alaposan átgondolták, de a szépségre nem sokat gondoltak. Fontos volt, hogy a kis állatok (például kecske vagy kos) ne dughassák át a fejüket és ne egyék meg a növényeket.

Ezek a hétköznapi előkert egyszerű tulajdonságai.Mint kiderült, egyáltalán nem szépségnek szánták, hanem gyakorlati és fontos jelentése volt a múltban.